|
|
|
2023-12-05 23:25:33, kedd
|
| |
| |
A gyülekezet gazdag családja
Soha nem fogom elfelejteni 1946 húsvétját, amikor én 14 éves, a húgom, Ocy 12, és a nővérem Darlane 16 éves volt. Édesanyánkkal éltünk és mindannyian tudtuk mit jelent nélkülözni. Édesapánk öt évvel azelőtt halt meg, 7 iskolás gyermeket hagyva maga után, akiket édesanyánk nevelt szinte pénz nélkül.
1946-ra az idősebbik nővérem férjhez ment és a bátyáim is elkerültek hazulról. Egy hónappal húsvét előtt a lelkészünk bejelentette, hogy gyűjtést szerveznek egy szegény család megsegítésére. Mindenkit megkért, hogy egy bizonyos összeggel járuljon ehhez hozzá.
Mikor hazaértünk az istentiszteletről, azon törtük a fejünket, hogyan is tudnánk félretenni annak a családnak. Úgy döntöttünk, megpróbálunk 22 kg krumpliból kijönni egy hónapban, s így ezzel 20 dollárt tudnánk megtakarítani. Ha csak a legszükségesebb esetben gyújtanánk villanyt, és nem hallgatnánk rádiót, akkor a havi elektromos számlán is spórolhatnánk valamennyit. Darlene, az idősebbik nővérem minden takarítási munkát elvállalt a környéken, Ocy és én gyerekfelügyeletet vállaltunk, ahol csak lehetett. Tizenöt centért fonalat vásároltunk, hogy három teáskannatartót készítsünk belőle és eladjuk 1 dollárért darabját. Ezzel összesen 20 dollárt kerestünk. Ez a hónap volt életünk legjobb hónapja. Mindennap buzgón számolgattuk, hogy mennyit sikerült aznap megspórolnunk. Esténként a sötétben üldögélve arról beszélgettünk, hogy milyen örömöt fog majd szerezni annak a családnak ez az adomány. Körülbelül 80 személy járt a templomunkba, úgy számoltuk, hogy biztosan húszszorosa lesz az adomány annak, amit mi adunk. A lelkész minden vasárnap adakozó lelkületre buzdított mindenkit.
A Húsvét előtti napon Ocy és én elmentünk a zöldségeshez, hogy megkérjük, váltsa be az aprópénzeket három darab 20, és egy 10 dolláros bankjegyre. Futottunk egyenest haza, hogy megmutassuk anyánknak és Darlenek a pénzt. Még sosem volt ennyi pénzünk. Aznap este annyira izgatottak voltunk, hogy alig jött álom a szemünkre.
Az sem számított, hogy nem volt új ruhánk húsvétra, mert 70 dollárt tudtunk adni annak a családnak. Alig vártuk a vasárnapot! Aznap ömlött az eső. Nem volt esernyőnk, és a templom is egy mérföldnyi járásra volt az otthonunktól, de nekünk az sem számított, ha bőrig ázunk. Darlene, a nővérem, kartonpapírral tömte be a cipőjén a lyukat, hogy ne menjen be rajta a víz, de a papír levált és így teljesen elázott a cipője. Ennek ellenére örömmel ültünk a padokban. Hallottam pár gyereket arról suttogni, hogy a Smith lányok, már megint a régi rongyos ruhájukban vannak. Rájuk néztem, és bár új ruha volt rajtuk, én mégis gazdagabbnak éreztem magam.
Amikor beszedték az adományokat, én és a családom a második sorban ültünk a padokban. Anyám beletette a perselybe a 10 dollárost, és mi gyerekek pedig a 20 dollárosokat . Aznap végig énekeltünk az úton hazafelé. Ebédre anyánk egy meglepetéssel készült. Vett egy tucat tojást, amit megfestettünk krumplival. Majd később, délután, a lelkész megállt a kocsijával a házunk előtt. Anyánk fogadta őt, majd miután egy pár szót váltott vele, egy borítékkal tért vissza a házba. Kérleltük, mondja meg, mi van a borítékban, de ő egy szót sem szólt. Kinyitotta, és egy halom pénz esett ki belőle. Három darab 20 dolláros, egy darab 10 dolláros és hét darab 1 dolláros. Anyánk visszatette a pénzt a borítékba, és mindannyian szótlanul ültünk a padlót bámulva.
Egyszerre milliomosokból szegény csórókká váltunk. Annyira boldog gyermekkorunk volt, hogy sajnáltuk mindazokat, akiknek nem volt olyan anyukájuk és apukájuk, mint nekünk, gyerekzsivajtól visszhangzó otthonuk, ahová más gyerekek is örömmel jöttek játszani. Csupán két késünk volt, de örömmel adogattuk egymásnak az asztalnál. Tudtam, hogy sok mindenünk nem volt meg, ami másoknak igen, de sosem gondoltam volna, hogy szegények vagyunk. Azon a húsvéton jöttem rá, hogy szegények vagyunk, legalábbis mások szemében. A lelkész nekünk adta át az adományt, amit egy szegény család részére gyűjtöttünk. Akkor mi bizonyára szegények vagyunk. Hirtelen olyan rossz érzés volt szegénynek lenni. Ránéztem a ruhámra, az agyontaposott cipőmre, és annyira szégyelltem magam, hogy még a templomba sem volt kedvem menni. Bizonyára mindenki szegénynek tartott bennünket! Majd az iskola jutott az eszembe, ahol a kilencedik osztályba jártam, és több mint 100 tanuló közül is a legjobb voltam. Azon tűnődtem, vajon az iskolában a gyerekek is szegénynek tartanak minket? Úgy döntöttem, befejezem az iskolát, nem megyek többet, hiszen csak nyolc osztály volt kötelező, és azt már úgyis elvégeztem. Még sokáig ültünk csendben a sötétben, mielőtt lefeküdtünk. Azon a héten nagyon szótlanok voltunk iskola után. Végül anyánk szombaton megkérdezte tőlünk, hogy mit szeretnénk kezdeni a pénzzel. Fogalmunk sem volt, mit szoktak kezdeni a szegények ennyi pénzzel! Nem tudtuk, hogy szegények vagyunk és ez ennyire elszomorított, hogy még a vasárnapi istentiszteletre sem akartunk elmenni, de anyánk ránk parancsolt. Bár sütött a nap azon a vasárnapon, mi mégis szótlanok voltunk a templom felé vezető úton. Anyánk elkezdett énekelni, de mi nem kísértük, így az első versszak után ő is elhallgatott. Aznap a templomban egy misszionárius beszélt az Afrikában végzett munkákról. Elmondta, hogy gyűjtést szerveznek az ottani templom befejezésére, mivel még a tető hiányzik. Még 100 dollárra volt szükség. A lelkész adakozásra szólított fel minden hívőt. Ekkor egymásra néztünk, és azon a héten először mosoly szökött az arcunkra. Anyánk belenyúlt a pénztárcájába és előhúzta onnan a borítékot. Átnyújtotta Darlennek, majd ő nekem adta én pedig Ocynak, aki belerakta a pénzt a perselybe. Mikor megszámolták az adományt, a lelkész bejelentette, hogy egy kicsivel több, mint 100 dollár gyűlt össze. A misszionárius nagyon izgatott volt, mivel nem számított ekkora összegre egy ilyen kicsi gyülekezettől. Azt mondta, hogy ,,Bizonyára van egy pár gazdag ember ebben a templomban." Hirtelen rájöttünk, hogy a mi 77 dollárunk nagyban hozzájárult a kicsivel több, mint 100 dollárhoz. Mi voltunk az a gazdag család a gyülekezetünkben! Hisz nem a misszionárius mondta? Attól a naptól kezdve sosem éreztem magam szegénynek. Azóta tudom, hogy milyen gazdag is vagyok én Krisztusban!
Ismeretlen szerző |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
Címkék: istentiszteletre, gyülekezetünkben, teáskannatartót, legszükségesebb, gyerekzsivajtól, milliomosokból, kartonpapírral, édesanyánkkal, megtakarítani, misszionárius, pénztárcájába, megsegítésére, gyermekkorunk, meglepetéssel, elszomorított, megspórolnunk, beszélgettünk, megfestettünk, agyontaposott, spórolhatnánk, gyülekezettől, elhallgatott, gazdagabbnak, aprópénzeket, dollárosokat, bejelentette, számolgattuk, templomunkba, zöldségeshez, befejezésére, megpróbálunk, megszámolták, otthonunktól, valamennyit, krisztusban, mindannyian, gyülekezet gazdag, nővérem Darlane, idősebbik nővérem, hónappal húsvét, lelkészünk bejelentette, szegény család, bizonyos összeggel, legszükségesebb esetben, havi elektromos, hónap volt, sötétben üldögélve, adomány annak, lelkész minden, aprópénzeket három, mérföldnyi járásra, papír levált, Átnyújtotta Darlennek,
|
|
|
|
|
|
| gyülekezet gazdag, nővérem Darlane, idősebbik nővérem, hónappal húsvét, lelkészünk bejelentette, szegény család, bizonyos összeggel, legszükségesebb esetben, havi elektromos, hónap volt, sötétben üldögélve, adomány annak, lelkész minden, aprópénzeket három, mérföldnyi járásra, papír levált, régi rongyos, második sorban, úton hazafelé, meglepetéssel készült, tucat tojást, lelkész megállt, házunk előtt, borítékkal tért, halom pénz, padlót bámulva, húsvéton jöttem, lelkész nekünk, agyontaposott cipőmre, iskola jutott, kilencedik osztályba, legjobb voltam, héten nagyon, szegények ennyi, vasárnapi istentiszteletre, templom felé, első versszak, misszionárius beszélt, ottani templom, tető hiányzik, lelkész adakozásra, héten először, lelkész bejelentette, kicsivel több, misszionárius nagyon, ilyen kicsi, misszionárius mondta, naptól kezdve, istentiszteletre, gyülekezetünkben, teáskannatartót, legszükségesebb, gyerekzsivajtól, milliomosokból, kartonpapírral, édesanyánkkal, megtakarítani, misszionárius, pénztárcájába, megsegítésére, gyermekkorunk, meglepetéssel, elszomorított, megspórolnunk, beszélgettünk, megfestettünk, agyontaposott, spórolhatnánk, gyülekezettől, elhallgatott, gazdagabbnak, aprópénzeket, dollárosokat, bejelentette, számolgattuk, templomunkba, zöldségeshez, befejezésére, megpróbálunk, megszámolták, otthonunktól, valamennyit, krisztusban, mindannyian, hallgatnánk, adományokat, visszatette, elfelejteni, megmutassuk, lefeküdtünk, megkérdezte, húszszorosa, szégyelltem, hozzájárult, átnyújtotta, vásároltunk, gyűjtöttünk, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3682
- e Hét: 37458
- e Hónap: 66770
- e Év: 254572
|
|
|
Offline
